Torta salata avagy a pizza francia koppintása



frissen a sütőből - salata torta



Ugye senkinek sem kell bemutatnom az olaszok és franciák közti "ellentétet"? Én békés embernek tartom magam s nem is igazán érdekelt ez a két nemzet közti különös kapcsolat, ám tavaly tavasszal volt szerencsém megtapasztalni a francia "vendégszeretetet" - de mielőtt részletekbe bocsátkoznék, inkább megmutatom ma Nektek, hogy még a franciák is megírigyelték a pizzánkat és elkészítették a saját verziójukat, ami aztán visszakerült szülőföldemre, s előszeretettel fogyasztjuk előételként (antipasti) vagy akár fő fogásként (minden a szeletek nagyságától függ ugyebár). Ez nem más, mint a torta salata, mely elnevezés máris magyarázatra szorul: miért is torta, ha nem édes és mi köze a salátának mindehhez? A válasz az összetevők listájában rejlik: réteslapok közé bújtatott sonka (én ma pulykasonkát használtam, annyira finom és omlós, ízvilága pedig tökéletesen illeszkedik a többi "résztvevőhöz", nem túl domináns, hanem kellemesen beleolvad az ízek kavalkádjába. Egyébként odahaza prosciuttoval készíteném), sajt (szeretem a füstölt ízeket, így azt is használtam a parmezán mellé). Kicsit omlettes hatást kölcsönöz a tejjel vegyített tojás és sajt a rétegek tetején.

torta salata

Az összetevők variálásának csak képzeletünk szabhat határt, hiszen a grillezett zöldségektől a mini szardíniákon át széles az alapanyagok tárháza - így egy fáradt este, mikor kinyitod a hűtőt és a tipikus "nincs mit enni" érzés kerít hatalmába, jusson eszedbe egy olasz (ezt a kiemelést nem tudtam kihagyni) mentsvár: torta salata!

Jó étvágyat, ciao a tutti
Marco

Burgonyakrokett, ahogy mi, olaszok szeretjük // Potatoe-croquette how we, Italians love it

croquette di patate con ubriaco

Ma este egy egyszerű, de annál finomabb kis titkot szeretnék megosztani veletek. A krokettek elég népszerű előételnek számítanak Olaszországban, alapanyagokat tekintve a burgonya mellett cukkiniből, padlizsánból, füstölt sajtból készülnek ezek az aranybarnára sült falatkák - s a felsorolás korántsem teljes.
Tudom, hogy Magyarországon a burgonyakrokett a legelterjedtebb, így úgy döntöttem, egy kicsi "olaszosabbá" téve elárulom nektek, hogyan lehet izgalmasabb ízvilágot elérni. A titok 2 szóban rejlik: frissen reszelt szerecsendió és ubriaco (ez utóbbi egy észak-olasz sajtremek, de helyettesíthető parmezánnal is), amit a főtt és lereszelt burgonyához valamint tojáshoz adunk és aranybarnára sütünk.
Ez is egy ékes példája annak, amiről tulajdonképpen az olasz konyha szól: nem kell túlbonyolítani, törekedjünk a letisztult ízekre és élvezzük azokat teljes valójukban, ne nyomjuk el túl sok fűszerrel.
Jó étvágyat, ciao a tutti
Marco

Tonight I would like to share a simple but tasty secret with you. Croquettes are popular aperitives in Italy and can be made of not only potatoes but eggplants, zucchini, smoked cheese - and so on.
I know that in Hungary the most popular version is the one made of potatoes so I make it a bit more Italian. The secret is in 2 words: nutmeg and ubriaco (this north-Italian cheese can be replaced with parmesan) which you add to the baked potatoes and eggs then bake it in oil till its golden-brown.
This is a great example of what Italian cookin is about: do not overcomplicate, aim to make it simple, enjoy the flavours and do not kill them with too much spices.
Buon appetito, ciao a tutti
Marco

Risotto újratöltve avagy szicíliai rizsgombócok // Risotto reloaded - Sicilian rice balls

arancini

Aki valaha is készített már rizottót, átélte azt a leírhatatlan (és kivételesen nem szuperlatívuszokban dicsőítek most itt..) állagot, amit képes felvenni 1 nap után a hűtőben - az autóm kerékgumija lágy ahhoz képest. Mivel édesanyám, mint minden rendes olasz "mamma" megtanított rá, hogy sose dobjak ki ételt, így a rizottóra is van megoldás, méghozzá az arancini.
Arancini majdnem annyit tesz, "narancsocskák", ami az étel formájára utal, ám ízben elég messze áll a déli gyümölcstől. Na de mi is ez pontosan? Rizottó újratöltve, vagyis a másnapos rizottóból (természetesen célirányosan is készíthetünk hozzá frisset, csak számolnunk kell a várakozási idővel, míg kellőképpen kihül) gombócokat (vagy körte formájú gombócokat, bár a képen az enyém hátul kissé amorf lett) gyúrúnk, amiket ízlés szerint bolognai szósszal (én a pár napos borsós bolognai szószt használtam fel) vagy csak paradicsomos szósszal, sajttal megtöltjük, majd miután tojásban és zsemlemorzsában megforgattunk forró olajban aranybarnára sütjük őket - és voilá készen is lennénk. Ezután mindössze egy könnyed salátát kell köretként készítenünk és meg is volnánk.
Az arancini Szicíliából, egészen konkrétan Palermóból származik, és az elnevezés sem meglepő, hiszen híres narancstermő vidék. A palermóiak minden év december 13-án megünneplik Szent Luciát, mely ünnepen az arancini édes változatait készítik el nutellával és egyéb édes töltelékkel.
Ne feledjétek - risottót vétek kidobni, inkább leheljetek belé új életet arancini formájában!
Jó étvágyat & ciao a tutti!
Marco

Those who ever prepared risotto know that indescribable feeling (and here, exceptionally I do not refer to some superlative thing) and structure it gets after 1 day in the fridge - lets say my tires are soft compared to that.Since my mom, as a good Italian "mamma" taught me not to throw food, there is solution for leftover risotto, too: called arancini. The name refers to the shape (orange) and it is basically risotto reloaded so you can use up the leftovers (or prepare fresh risotto but then you need more time to cool the rice down), create balls (or pear shapes - mine in the back of the pic is a bit amorf shape) and insert bolognese or tomatoe sauce, cheese - whatever you wish. Then roll it to eggs and breadcrumbs and cook in hot oil - voilá you are ready, just add some fresh salad.
Arancini originates from Sicily, Palermo which explains the name (orange is typical fruit of that area) and on 13 December they celebrate Saint Lucia with preparing sweet arancini filled with nutella and other sweet sauces.
Do not forget - shame to throw risotto, give it a new life in a shape of an arancini!
Buon appetito & ciao a tutti!
Marco

Zöld afrodiziákum, avagy pestora fel! // The green aphrodisiac or lets pesto!

pesto alla genovese

Kedves éhes barátaim - remélem, nem veszitek zokon, ha kapok az alkalmon így Valentin nap közeledtével (noha úgy vélem, a szerelem nem egy nap ünneplésből áll, de ez más tészta...apropró tészta, van kedvenc tésztátok? én most újra felfedeztem az orecchiette apró fülecskéit, mert hogy alakjuk olyan, mintha apró fülkagylók lennének, egyébként tipikus déli tésztaremek, lentebb képen is láthatjátok!) és egy afrodiziákumnak, vagyis természetes vágyfokozónak számító ételt mutatok be ma este. Valószínüleg már sokan ettétek tésztán, na de milyen tésztán? Mi olaszok ezt a bazsalikomból, fokhagymából, fenyőmagból, olivaolajból és parmezánsajtból készült szószt 4 féle tésztán fogyasztjuk előszeretettel: spaghetti, orecchiette, tagliatelle és trofie (erről már korábban írtam, lásd: http://marcoincucina.blogspot.com/2012/01/trofie-tricolore-al-pesto-verde.html).

Spaghetti, tagliatelle, trofie & orecchiette

Ma tészta helyett a toast mellett döntöttem - azonban a mai főzésem különlegessége, hogy a pestot saját kezüleg készítettem, egy, a toszkánai nyaralásom alatt vásárolt méregzöld márványmozsárban - és újfent bebizonyosodott, hogy a házi készítésű dolgoknak nincs párja!

A pesto egyébként ősi eldelnek számít, korai, i.sz. 800-ból származó írásokon is említik az összetört bazsalikomot, fokhagymával fűszerezve. A pesto készítése és annak receptje családi hagyomány és mondanom sem kell, hétpecsétes titoknak számít, mindenki a maga receptjére esküszik!

Remélem, hamarosan alkalmam nyílik és Neked, kedves olvasó is elkészíthetem a Marco-féle pestot!

Jó étvágyat & ciao a tutti!

Marco

My dear hungry friends - I hope you don't mind that I use the occasion of Valentine's day (though for me love is not only about one day, but that's a different topic) and recommend you an aphrodisiac, the green pesto. Most probably many of you already tried it on different types of pasta - by the way what is your favourite pasta? I re-discovered orecchiette, a typical southern pasta (see the pic) in the shapes of little ears. We also eat pesto with spaghetti, trofie (this I already wrote about it, see  http://marcoincucina.blogspot.com/2012/01/trofie-tricolore-al-pesto-verde.html).

I chose toast instead of pasta tonight and the speciality is that I prepared the pesto with my own hands in a dark green marble mortar which I bought during my holiday in Toscana last summer and again, it is proven: the best things are homemade!

Pesto has old history - back in a.d. 800 they mention it and every family has its own recipe - of course keep it as a secret.

Hope soon I can prepare for you, dear reader the pesto-alla-Marco!

Buon appetito & ciao a tutti!

Marco

Bolognai kicsit másképp // Bolognese in a different way

Bolognese with green pea

Kedves konyhalátogatók - ma az általatok jól ismert bolognai egy változatát készítettem édesanyám konyhájában.
A bolognait mindenki spaghettivel eszi Magyarországon, bár nekünk olaszoknak ez a szósz nem tésztafüggő - ma este pennével készítettem el ezt a darált húsos szószt. Amit pluszban hozzáadtam, az a borsó volt, szerintem tökéletesen illeszkedik a szósz ízvilágába.
Apropó tészta - tudtátok, hogy eredetileg (és leggyakrabban) tagliatelle tésztához készítették ezt a fajta ragut? Igazság szerint mi nem is szoktuk spaghettivel enni, mert a nagyobb/szélesebb tészta jobban összefogja és megtartja a ragut (láttam, hogy Magyarországon folyósabb, paradicsomszószosabb az állaga).
Érdemes egyszer egy jobb olasz étteremben megkóstolnotok, vagy ha meghívtok a ti konyhátokba, szívesen megfőzöm én is nektek, kíváncsi lennék, melyik ízlik jobban a "zsűrinek".

Üdv Milánóból, jó étvágyat a vacsihoz!
Marco

Dear cucina visitors - tonight I prepared a well-known pasta in my mother's kitchen. People in Hungary eat bolognese with spaghetti, though we, Italians like it with every type of pasta. I prepared it tonight with penne and I added green pea to the ragu which fits the taste perfectly.
By the way, pasta - did you know that originally (and most commonly) this ragu was made for tagliatelle pasta? Honestly we rarely eat it with spaghetti as the wider/bigger pasta holds the ragu better (I saw in Hungary that the sauce is more liquid with more tomato sauce).
It is worth to try it in a better Italian restaurant or if you invite me to your kitchen, I cook it for you with pleasure - I would be curious which version of pasta you prefer.

Regards from Milan, buon appetito for the dinner!
Marco