Torta salata avagy a pizza francia koppintása



frissen a sütőből - salata torta



Ugye senkinek sem kell bemutatnom az olaszok és franciák közti "ellentétet"? Én békés embernek tartom magam s nem is igazán érdekelt ez a két nemzet közti különös kapcsolat, ám tavaly tavasszal volt szerencsém megtapasztalni a francia "vendégszeretetet" - de mielőtt részletekbe bocsátkoznék, inkább megmutatom ma Nektek, hogy még a franciák is megírigyelték a pizzánkat és elkészítették a saját verziójukat, ami aztán visszakerült szülőföldemre, s előszeretettel fogyasztjuk előételként (antipasti) vagy akár fő fogásként (minden a szeletek nagyságától függ ugyebár). Ez nem más, mint a torta salata, mely elnevezés máris magyarázatra szorul: miért is torta, ha nem édes és mi köze a salátának mindehhez? A válasz az összetevők listájában rejlik: réteslapok közé bújtatott sonka (én ma pulykasonkát használtam, annyira finom és omlós, ízvilága pedig tökéletesen illeszkedik a többi "résztvevőhöz", nem túl domináns, hanem kellemesen beleolvad az ízek kavalkádjába. Egyébként odahaza prosciuttoval készíteném), sajt (szeretem a füstölt ízeket, így azt is használtam a parmezán mellé). Kicsit omlettes hatást kölcsönöz a tejjel vegyített tojás és sajt a rétegek tetején.

torta salata

Az összetevők variálásának csak képzeletünk szabhat határt, hiszen a grillezett zöldségektől a mini szardíniákon át széles az alapanyagok tárháza - így egy fáradt este, mikor kinyitod a hűtőt és a tipikus "nincs mit enni" érzés kerít hatalmába, jusson eszedbe egy olasz (ezt a kiemelést nem tudtam kihagyni) mentsvár: torta salata!

Jó étvágyat, ciao a tutti
Marco

Bresaola, az észak-olasz sonkaremek // Bresaola, the north-Italian ham masterpiece

bresaola

Elkészült a remekmű – be kell valljam, olasz otthonomban azért egyszerűbben beszerezhető minden alapanyag és kihasználva itáliai kiruccanásomat, bemutatom Nektek a bresaolát. Ez egy klasszikus szárított marhasonka, ami szülőföldemről, Lombardiából (észak-Olaszország) származik – és gyakran összekeverik a carpaccio-val (ami ugye nyers marhahúsból készül).

 Hogy ilyen gyönyörű mélybordó (szinte már lilás) legyen, 2-3 hónapig érlelik majd a tányéron előételként végzi. Hidegen tálaljuk, némi salátával, parmezánnal, olivaolajjal és ízlés szerint balzsamecettel - amint a képen láthatjátok, én felturbózom némi szénhidráttal is. 

Többen érdeklődtetek (ami nagyon jól esett), Milánóban nem havazik, csak az átlagoshoz képest elég hideg van – nektek kitartást a hóhoz, jótanács: egy forró capuccino és..... ami mellé jár még, azt később tudjátok meg, feltöltöm még ma este!

Addig is üdv Milánóból

Marco

I finished with this masterpiece – must admit, here in Italy it is a bit easier to get the right ingredients so I make use of my short vacation and I introduce you the bresaola. This is a classical dried salted beef ham, originally from my homeland, Lombardia (north-Italy) and frequently mix up with carpaccio (which is made of raw beef).

To become this beautiful dark red (almost purple) they age it for 2-3 months and it finishes on our plate as appetizer usually. We always serve it cold with some salad, parmesan, olive oil and if you like with some balsamic vinegar - as you can see on the picture, I boost it with some carbohydrates.

Many of you were asking (which felt good) about the situation in Milan, here we have no snow but real cold compared to usual temperature  - I wish you energy for the snow and some advice: take a hot capuccino and..... what else? I will share it later tonight!

Until then regards from Milan

Marco