Édes szívem // My sweetheart

Cuore di cioccolato

Ma este úgy döntöttem, bűnözni fogunk (én szó szerint, ti kedves olvasók pedig vizuálisan - az legalább kalóriaszegény) és könnyed salátás vacsi helyett csokis édességet készítek.
A képen látható vajas muffin-szerű (elég nehéz magyar megfelelőt találni rá) sütemény belsejében lágy csokoládé található, amolyan mousse foundaint.
Az elkészítése véleményem szerint nem ördöngősség, csupán a sütő hőbeállítására kell odafigyelni - na meg arra, hogy a szívünk benne legyen. És ezt nem csak kliséként értelmezzük mi, olaszok, hanem ezen süti olasz elnevezése a belsejében rejlő csokit "a szívében csoki krém van" írja le - hát nem romantikus?
Annyira kedvet kaptam a sütéshez, hogy holnap egy újabb aprósüti variációt készítek nektek, zamatos aromákkal megbolondítva...

Addig is jó étvágyat & ciao a tutti
Marco

Tonight I decided to make some crime (I do it literally, you do it only visually which is at least calorie-free) and instead of a light salad for dinner, I prepare chocolate cookies. The cakes on the picture (muffin-cupcake type, it is hard to find right similar word in English) contain soft chocolate inside.
Preparation is quite easy, you just need to pay attention to the heat of the oven - and of course to put your heart properly inside. And this is not a cliche, as we Italians call this cake "chocolate cream inside, in the heart" - isn't it romantic?
I really enjoy baking so tomorrow I will make some other variations with tasty aroma..

Until then buon appetito & ciao a tutti
Marco

Risotto újratöltve avagy szicíliai rizsgombócok // Risotto reloaded - Sicilian rice balls

arancini

Aki valaha is készített már rizottót, átélte azt a leírhatatlan (és kivételesen nem szuperlatívuszokban dicsőítek most itt..) állagot, amit képes felvenni 1 nap után a hűtőben - az autóm kerékgumija lágy ahhoz képest. Mivel édesanyám, mint minden rendes olasz "mamma" megtanított rá, hogy sose dobjak ki ételt, így a rizottóra is van megoldás, méghozzá az arancini.
Arancini majdnem annyit tesz, "narancsocskák", ami az étel formájára utal, ám ízben elég messze áll a déli gyümölcstől. Na de mi is ez pontosan? Rizottó újratöltve, vagyis a másnapos rizottóból (természetesen célirányosan is készíthetünk hozzá frisset, csak számolnunk kell a várakozási idővel, míg kellőképpen kihül) gombócokat (vagy körte formájú gombócokat, bár a képen az enyém hátul kissé amorf lett) gyúrúnk, amiket ízlés szerint bolognai szósszal (én a pár napos borsós bolognai szószt használtam fel) vagy csak paradicsomos szósszal, sajttal megtöltjük, majd miután tojásban és zsemlemorzsában megforgattunk forró olajban aranybarnára sütjük őket - és voilá készen is lennénk. Ezután mindössze egy könnyed salátát kell köretként készítenünk és meg is volnánk.
Az arancini Szicíliából, egészen konkrétan Palermóból származik, és az elnevezés sem meglepő, hiszen híres narancstermő vidék. A palermóiak minden év december 13-án megünneplik Szent Luciát, mely ünnepen az arancini édes változatait készítik el nutellával és egyéb édes töltelékkel.
Ne feledjétek - risottót vétek kidobni, inkább leheljetek belé új életet arancini formájában!
Jó étvágyat & ciao a tutti!
Marco

Those who ever prepared risotto know that indescribable feeling (and here, exceptionally I do not refer to some superlative thing) and structure it gets after 1 day in the fridge - lets say my tires are soft compared to that.Since my mom, as a good Italian "mamma" taught me not to throw food, there is solution for leftover risotto, too: called arancini. The name refers to the shape (orange) and it is basically risotto reloaded so you can use up the leftovers (or prepare fresh risotto but then you need more time to cool the rice down), create balls (or pear shapes - mine in the back of the pic is a bit amorf shape) and insert bolognese or tomatoe sauce, cheese - whatever you wish. Then roll it to eggs and breadcrumbs and cook in hot oil - voilá you are ready, just add some fresh salad.
Arancini originates from Sicily, Palermo which explains the name (orange is typical fruit of that area) and on 13 December they celebrate Saint Lucia with preparing sweet arancini filled with nutella and other sweet sauces.
Do not forget - shame to throw risotto, give it a new life in a shape of an arancini!
Buon appetito & ciao a tutti!
Marco

Zöldséges rizottó / Risotto with vegetables

risotto with vegetables

Folytatva a mai nap színekkel teli bejegyzéseit, íme egy könnyed rizottó párolt zöldségekkel - amiben felfedezheted a borsót, répát, cukkinit, kaliforniai paprikát és padlizsánt egyaránt.
Miközben ma este a konyhában szorgoskodtam, gyerekkorom drasztikus borsó emlékei felrémlettek - ugyanis nem voltunk mi mindig ilyen jóban! Kisfiúként a világból ki lehetett kergetni a zöldborsóval - valahogy túl zöld és túl borsóízű volt (más kifogásom nem is volt), pedig szegény anyukám mindent megpróbált: mint egy borsó-specialista, minden felhasználási móddal próbált rávenni, legalább kóstoljam meg, de persze engem nem lehetett átverni, egyből kiszagoltam a turpisságot. Azonban én is, mint minden kisgyerek, nagyon féltékeny voltam, ha a nővérem valami csakis neki szóló ajándékot kapott - s ezt persze anyukám kiszagolta, így egy nap "külön a nővérednek készült ebéd" várt otthon, amihez hozzá sem nyúlhattam. Mondanom sem kell, hogy semmi más nem kötötte le aznap a figyelmem, csak az, vajon mi lehet Roberta tányérjában és én miért nem ehetek belőle. Hosszú hiszti és szenvedés árán azt megkegyelmezett a "mamma" és ehettem az ételből - ugye kitaláljátok? Persze, hogy borsó volt benne.

Remélem, ti jobb viszonyt ápoltok nem csak a borsóval, de a többi zöldséggel is, fogyasszátok egészséggel!

Jó étvágyat mindenkinek!
Marco

To continue today's colourful posts, I prepared a light risotto with boiled vegetables - you can find pea, carrot, zucchini, californian paprika and eggplant.
While I was preparing this dish tonight, my horroristic childhood memories came up to my mind - as green peas and me were not such great friends before! As a little boy my biggest nightmare of food was pea - somehow I found it too green and too pea-taste (that was all my problem), though my poor mom tried everything: she was like a pea-specialist, she tried every possible cooking way - but of course I always found out the tricks. However I was a typical child, I was jealous of my sister so when my sister got a special meal prepared only for her, and I could not touch it - of course all I wanted is the food on Roberta's plate. After the drama I made, my mom felt pitty for me and I could eat - guess what was on the plate? Of course, green peas!

Hope your relationship with the pea and other vegetables is better - eat as much as possible.

Buon appetito!
Marco

Rizottó gorgonzola sajttal és dióval // Risotto with gorgonzola cheese & nuts

Rizottó gorgonzolával & dióval

Ma este egy érdekes ízpárosításra esett a választásom - ami csak elsőként hangozhat furcsának: gorgonzola sajtos, diós rizottó.
Ugyanakkor, ha előhívod éttermi emlékeidet vagy egy jó kis borkóstolást - a sajt és a dió megszokott párosítás.

Egy- két szó a gorgonzoláról (aki nem kóstolta volna még): belsőpenészes sajtfajta, ami csak leírva hangzik rosszul - én inkább karakteres ízűnek írnám le. Származási helyét tekintve természetesen egy olasz remekműről beszélünk, azon belül is Gorgonzola faluról kapta a nevét, ami szülővárosom, Milánó szomszédsága (mára már eggyé vált a kettő). A gorgonzola, érlelési idejétől függően keményebb vagy puhább - én a híres (illetve hírhedt, az előző bejegyzésem óta)  Lehel piacon egy puhább és krémesebb állagút kaptam, ami tökéletesen elolvad a lágy rizottó ölelésében.
A származási helyéből kiindulva leginkább északon népszerű ez a fajta rizottó - kíváncsi lennék, elnyeri-e a tetszésetek?

Jó étvágyat mindenkinek
Marco

Tonight I chose an interesting taste combination - which sounds strange only at first hearing: gorgonzola cheese risotto with nuts.
Nevertheless, if you recall your nice restaurant memories or wine-tasting experience - the cheese combined with nuts is more than usual.

A few words about gorgonzola (for those who haven't tried it yet): it is a veined Italian blue cheese which sounds weird only in this written form, I would rather call it characteristic taste. As of origin, of course it is an Italian masterpiece, from Gorgonzola which is a little village next to my hometown, Milano (by today the merged together). The gorgonzola can be harder or more creamy, depending on the aging process - I chose a softer which I bought on the famous (or rather infamous, since my last blog post) Lehel market and it melts perfectly in the gender caress of risotto.
Due to its origin, it is popular mainly in the north - I would be curious to see whether you like it or not?

Buon appetito a tutti!
Marco